Egy csoportos stílustanácsadás tapasztalatai.

Azt mondják a szociálpszichológusok, hogy néhány másodperc alatt véleményt alkotunk a másik emberről, és ez az első benyomás alapvetően meghatározza a további kapcsolatot. Hogy mi alapján alakul ki ez a benyomás? Olyan apróságokból rakjuk össze, mint a gesztusok, az öltözék, a kisugárzás, vagyis a stílus. Tudományosan is bizonyított tehát az a tétel, hogy a stílus az ember. A stílusunkkal ugyanis üzenünk magunkról, és ezt az üzenetet mindenki veszi, akivel kapcsolatba kerülünk. Nagyon nem mindegy tehát, hogy mit tartalmaz ez az üzenet. Másokról azonnal véleményt alkotunk, de ha a saját stílusunkról van szó, bizony bajban vagyunk, hiszen nehéz objektíven megítélni, hogy mit sugárzunk a külvilág felé.

A visszajelzések persze jelentenek némi fogódzót, de nem biztos, hogy érdemes pusztán erre alapozni, főleg, ha tudjuk, hogy milyen sok múlik a stíluson. Nem meglepő hát, hogy külön szakma épült erre a problémára: a stíluskommunikáció. Egy hozzáértő, és legfőképpen objektív szakember ugyanis sokat segíthet abban, hogy valóban azt közöljük magunkról abban a sorsdöntő néhány másodpercben, amit szeretnénk.

Bevallom, egy pillanatig sem teketóriáztam, amikor lehetőségem nyílt, hogy részt vegyek egy csoportos stílustanácsadáson. Legfőképpen arra voltam kíváncsi, hogy jó úton járok-e. Szeretek vásárolni, és még jobban szeretek öltözködni. Bátran állíthatom, hogy sokat látott versenyző vagyok: megszámlálhatatlan órát töltöttem már áruházakban, próbafülkékben, tükör előtt, a különféle átalakító műsorok pedig az abszolút kedvenceim. Mindennek a végeredménye egy olyan ruhatár lett, mely az ősz meleg tónusaiban pompázik, és a legtöbb darabját szívesen hordom.

Csoportban - párokban!

Az első meglepetést a csoportos forma jelentette, ugyanis korábban csak egyéni tanácsadásról hallottam. Gazdasági érdekek hívták életre ezt a formát – tudom meg Radics Edittől, a foglalkozás vezetőjétől. Köztudottan mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, ha stílustanácsadásról van szó, így azonban a töredékére csökkennek a költségek, a hatékonyság viszont nem. Tény, hogy kevesebb figyelem jut egy-egy személyre, az egyéni jellegzetességekre, ezt azonban ellensúlyozza, hogy a csoport elkezd élni és működni, ez pedig olyan élményekhez juttatja a résztvevőket, amit egyéni tanácsadás során nem élhetnek át. Mindenki hozza ugyanis a maga történetét, személyiségét és persze stílusát, ami rendkívül izgalmassá teszi ezt a közös megmerítkezést a stílus világában.

.Házaspár(os)

 Kilencfős csoportunk érdekessége Nelli és Dénes, a házaspár, akik nemcsak saját magukról, hanem egymásról is tanulnak ebben a négy órában. A páros tanácsadás is gyakorlattá vált az utóbbi években – mondja Edit -, ami nagyon jó és hasznos tapasztalat a pároknak. Így vágunk hát neki, hogy megtudjunk valami újat magunkról.

A bemutatkozás és az elvárások tisztázása után rövid elméleti bevezetőt kapunk, amiből megtudjuk, hogy a színelemzésnek bizony komoly hagyományai vannak, és az a színrendszer, amivel dolgozni fogunk, nem kisebb személyiség nevéhez fűződik, mint Goethe. Sokat foglalkozott ugyanis a színek rezgésével, és kidolgozott egy rendszert az évszakok analógiájára, amit azóta is eredményesen használnak az ezzel foglalkozó szakemberek. Eszerint a színeknek mélyebb jelentésük van, és távolról sem csak arról van szó, hogy jól áll-e egy árnyalat vagy sem. Együtt kell ugyanis rezegnünk a színnel: ha ez megtörténik, akkor jól áll és jól érezzük magunkat. Szélsőséges esetben akár egészségügyi problémát is okozhat egy-egy rosszul megválasztott szín. Ha pedig jól választunk, azt fogják mondani, hogy de jól nézel ki, nem pedig azt, hogy de jó a ruhád – fogalmazza meg a lényeget Edit. Ezután persze alig várjuk, hogy odaülhessünk a reflektorokkal megvilágított tükrök elé, hogy megtaláljuk a saját színeinket.

Bizonyos szempontból sokkoló élmény szembenézni saját, végsőkig lecsupaszított arcunkkal, itt pedig ez történik. Az előzetes kérés ugyanis az volt, hogy a nők smink nélkül érkezzenek, majd a színtanácsadás során fehér lepel kerül a vállunkra, a festett hajat pedig fehér kendővel takarjuk el, és mindezt erős reflektorral világítjuk be. Indulunk tehát az alapoktól, attól, amit a természet adott. Elképzelhetetlen mennyiségű kendő kerül elő, mindegyik más színárnyalat, és ez a látvány már önmagában is olyan élmény, amit nem felejtek el egyhamar. A próbálgatás azonban még ennél is meghatározóbb élmény. A pirossal kezdjük, pontosabban annak árnyalataival, és ekkor jön az első igazi döbbenet: látványosan átalakul ugyanis az arcom, ahogy más-más árnyalatú kendőt helyezek a nyakamba. Az egyiktől éveket öregszem egy másodperc alatt, a másiktól kialvatlannak tűnök, a harmadiktól sötét árnyékok teszik darabossá a vonásaimat, majd egyszer csak kisimul az arcom, életre kel a szemem és az államon éktelenkedő piros pattanás is elhalványodik. Megtaláltam az árnyalatom – állapítjuk meg örömmel. Ezután ugyanezt végigjátsszuk lilákkal, kékekkel, rózsaszínekkel, barnákkal, és mindig találok olyan árnyalatot, amivel ugyanezt a hatást érem el. Gondosan begyűjtöm a színeimet, amik egymással is harmonizálnak. Edit szerint ez a titka az egésznek: mindenkinek jól áll minden szín, csak az árnyalatot kell jól megválasztani, az egyéni színskálának pedig minden színe megy egymáshoz. Közben leplezetlen kíváncsisággal körültekintek, és azt látom, hogy csoporttársaim is legalább annyira elmerültek a színkeresésben, mint én, és kezd vidáman nyüzsgő zsibvásárra hasonlítani a terem. Elhangzik egy megállapítás is, amit közfelkiáltással a nap kulcsmondatává nyilvánítunk: „Mostantól nem számít, mi a trendi.” Egyik csoporttársunk ejti ki ezeket a szavakat a száján, miközben eufória közeli állapotban próbálgatja a kendőket és rácsodálkozik saját arca változásaira.

Végül megszületik a diagnózis....!

Végül megszületik a diagnózisom is: világos tél vagyok. Hát, ennyit az évek alatt épített, őszi ruhatárról. Megnyugtatásul végigpróbáljuk az őszi paletta színeit is, és kezdem nem érteni magam: kedvenc zöld árnyalatomtól az említett pattanás új életre kel és valósággal vonzza a tekintetet, az aranytól betegesen sápadt leszek, a vörösestől pedig egyszerűen öreg. Nehéz feldolgozni, de ez van, ideje téli színekben gondolkodni. A legtöbbünket hasonló meglepetés éri, így általános csodálkozás közepette vesszük át színkártyáinkat.

Válogatás,  ismerkedés a színkártyával

Ez a hasznos alkalmatosság a típusunknak megfelelő árnyalatokat tartalmazza szövetdarabok formájában, gondosan elrendezve, és arra szolgál, hogy önállóan is ki tudjuk választani a megfelelő színű darabokat egy-egy vásárlás alkalmával. Rögtön ki is próbáljuk, ugyanis azt a feladatot kapjuk, hogy a kendők közül válasszunk ki három megfelelőt és három felejtőset – afféle vásárlás szimuláció gyanánt. A kezdeti tanácstalan kóborlás után kezdünk ráérezni, hogy mi a jó nekünk, és kiújul a zsibvásári hangulat, majd mindenki visszatér a zsákmánnyal a közös megvitatásra. Tagadhatatlanul van hibaarány, de megállapítjuk, hogy senki sem reménytelen eset.

Milyen az alakod, mit hol "vágj" el szabásban és színben?

A következő napirendi pont a testarányok megismerése. Ehhez hatalmas ív papírokat ragasztunk a falra, majd párokba rendeződve körberajzoljuk egymást, hogy meg tudjuk határozni a testarányokat. Ez arra szolgál, hogy ki tudjuk választani a legideálisabb formájú ruhákat, a legelőnyösebb szoknyahosszt, hogy mit kell kiemelnünk, és mi az, amit jobb, ha jótékony homályban hagyunk. Hosszas elméleti oktatás kezdődik ezután, amihez az általános irányelveket tartalmazó írásos anyagot is kapunk. Rövid kitérő a frizurára és a szemüvegformákra, majd meglepődve állapítjuk meg, hogy elrepült a négy óra.

Egy utolsó körrel zárjuk a foglalkozást: mindenki beszámol a tapasztalatairól, és arról, hogy mit visz magával innen. A legtöbben – köztük én is – az említik meg, hogy tudatosabbak lettek, hiszen belekóstoltak abba, hogy milyen sok mindenre kell figyelni, ha valóban azt akarjuk közölni magunkról, amit szeretnénk. Most azonban elindultunk egy olyan úton, amit leginkább a tudatosság jellemez, és ez mindenképpen ahhoz vezet, hogy hitelesebben és sikeresebben közvetítsük a külvilág felé, hogy kik is vagyunk.

N.Márti írása, köszönjük, hogy megosztottad az élményedet!